Merengo

Az ír Roddy Doyle  Man Booker Prize nyertes könyvében a 10 év körüli Paddy Clarke szemszögéből közvetített eseményeket, tapasztalásokat  olvashatunk, a 60-as évek Írországának környezetébe helyezve. A regény Paddy kapcsolatainak teljes spektrumát megmutatja, a testvéreihez, szüleihez, barátaihoz, iskolatársaihoz fűződő érzelmein keresztül.

Engem legjobban az fogott meg, ahogy Doyle érzékelteti, hogy egy kisfiú hogyan érzékeli a körülötte lévő világot, ezen belül is elsősorban a saját családját. A fiú megfigyelései nagyon találóak és egyben sokszor mulatságosak is, emlékezetes például az a jelenet, amikor Paddy furcsán viselkedő apját figyelve rájön, hogy az részeg, de nagyon érdekes ahogy gyerekfejjel jellemzi csecsemő húgaival, és az öccsével való kapcsolatát, vagy a felnőttek dolgait elemzi. Többször visszaköszöntek olyan tapasztalások, amelyek nagyon ismerősek voltak saját gyerekkoromból. 

A Lazhar tanár úr a kanadai Philippe Falardeau filmje, aminek középpontjában egy általános iskolai osztály és annak új tanára áll, aki azután kerül az osztály élére, hogy az előző tanerő az osztályteremben vetett véget az életének. A történtek érthető módon rendkívül felzaklatták nemcsak a gyerekeket, hanem az egész iskolát, így Monsieur Lazharnak nincs könnyű dolga munkája során.

Általában szeretem azokat a filmeket, amelyek nem markolnak sokat, nem akarnak szép kerek, komplex választ adni egy problémára, hanem csak az élet egy epizódját mutatják meg, és mernek nyitott kérdéseket is hagyni. Szerintem az ilyen filmek készítéséhez kell nagyobb merészség, hiszen nem könnyű egy ilyen jellegű filmet úgy megcsinálni, hogy az ne hasson befejezetlennek, csonkának és ne hagyjon hiányérzetet a nézőben. (Az ilyen típusú filmnek a szöges ellentéte az a film, ami még a befejezés után is információval bombáz minket arról, hogy például a főhős két év múlva feleségül vette szerelmét és miután megnyerték a lottót, boldogan éltek, amíg meg nem haltak) 

Ezúttal olyan hip hop számokat vettem elő, amelyek valamilyen (jellemzően 60-as, 70-es évek funk szerzeményeiből vett) hangmintára épülnek. A számokat (eredeti és feldolgozás) párba állítottam, hogy könnyen hallható legyen, mit és hogyan építettek be a hip hop producerek a trackjeikbe.

Hip Hop Inspirations by Merengo on Mixcloud

Jo Walton-ra és könyvére úgy akadtam rá, hogy a Nebula-díj nyerteseit böngésztem. A Nebula - a Hugo-díj mellett - a legnevesebb irodalmi elismerés a science fiction/fantasy világában, mostanában pedig újra kedvet kaptam, hogy valami ilyesmit olvassak. Igazából középiskolásan, vagy még fiatalabban olvastam sok SF/fantasy-t, és a rangos díj elnyerőinek névsorát nézegetve elégedetten nyugtáztam, hogy nagyon sokakat ismerek közülük (Frank Herbertet, akinek a Dűnéje az első Nebula díjazott volt, Philip K. Dick, Ursula K. LeGuin, Vonnegut, Asimov, Arthur C. Clarke). Ennél is érdekesebb felfedezés volt viszont az, hogy jó pár olyan írónak a nevével is találkoztam, akiről nem is tudtam, hogy jegyzett alkotó - köszönhetően részben a korabeli kiadások rendkívül igénytelen megjelenésének. Ilyen régi ismerős volt Robert Silverberg vagy Poul Anderson. Az ilyesfajta visszaemlékezésekhez Jo Walton könyve egyébként tökéletesen passzol, hiszen tulajdonképpen ez egy könyv a könyvekről. A főhős fiatal kora ellenére zavarba ejtően tájékozott és olvasott, naplójában is sokat foglalkozik az olvasmányaival, elemzi, értékeli őket, így számos ismerős könyvvel, íróval is találkozhatunk. Már csak ezért is  kötelező olvasmány SF/fantasy rajongóknak az Among Others. 

A könyv főhőse Mori, a 15 éves welszi lány, aki egy tragédiában elvesztette ikertestvérét, és mozgássérültté vált. A lány gonosz anyja elől menekülve kerül a számára ismeretlen apjához, aki egy angol bentlakásos iskolába küldi. Mori számára a könyvek (főleg science fiction és fantasy) jelentik a menedéket az új környezetben. A regény naplóbejegyzésekből áll, ezekből ismerjük meg lassanként, hogy mi is történt a lánnyal a múltban, illetve, hogyan éli az életét a jelenben. 

Prince Paul nem tartozik az ismertebb zenei producerek közé a hip hop világában (még underground körökben sem), nem sokkal ezelőttig én sem igazán ismertem a munkáit. Pedig emberünk se nem kezdő, se nem kispályás. A 90-es évek egyik legmeghatározóbb hip hop csapatának, a De La Soul-nak az első három albumán fő zenei felelősként dolgozott, amivel jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az együttest a műfaj (konkrétan a jazz-esebb rap) egyik legendás formációjaként emlegessék a mai napig.

Az ausztrál Tim Winton regénye egy olyan fiú felnövésének története, akinek alapvető személyiségi jegye a szélsőségekhez való vonzódás, az átlagos élettől való félelem. Bár ezek az érzések a legtöbb kamaszban (és felnőttben is) megvannak, Pikelet valóban komolyan feszegeti a normalitás határait. Ezt kezdetben főként a szörfözés és szabad merülés keretein belül teszi, nem is egyedül: egy kortársával, illetve egy középkorú férfival - ez utóbbi példaképként, guruként irányítja a fiatalokat. Később a fiú azonban elszakad a társaitól, ez pedig olyan helyzetekbe, kapcsolatokba sodorja, amelyek egész későbbi életére kihatással vannak, sőt tulajdonképpen az úgynevezett normális élethez való alkalmazkodását is komolyan veszélybe sorolják.

Az extremitással való kísérletezés, mint főmotívum mellett Winton kiválóan érzékelteti a felnőtté válás nehézségeit is. Olyan témákat érint ezzel, mint a barátok, példaképek árulásával való szembenézés, az első komoly párkapcsolat megélése, az unalmas kisvárosi létből való elvágyódás. Bár a könyv nagy része a főhős kamaszkorára koncentrál, bepillantást nyerünk a felnőtt Pikelet életébe is. Az író ezt a témát is nagyon élvezetesen taglalja. Különösen megfogott az a rész, amelyik Pikelet gyerekeivel, illetve anyjával való viszonyáról szól. Kisgyermekes szülőként nézve félelmetes az a távolság, ami ki tud alakulni gyerek és szülő között.

Ime egy új podcast (az elsőt itt hallgathatjátok meg) laza zenehallgatáshoz. Ezúttal van egy kis amerikai és etióp jazz (Bobby Hutcherson, illetve Mulatku Astatke), nagyzenekari hip hop feldolgozás (Miguel Atwood Ferguson vezényel J Dilla átiratokat), japán hip hop jazz (Dj Mitsu the Beats). És még egy kis hip hop ráadásnak a jónevű 9th Wonder-től és a jelenlegi kedvencemtől, a los angeles-i Dom Kennedy-től.

Jim Thompson regénye a címéhez hűen valóban egy gyilkos – sőt, sorozatgyilkos – vallomása egyes szám első személyben tálalva. Akárcsak a Hell of a Woman-ben, ismét egy nagyon hiteles lélekrajzot kapunk az írótól, és az elbeszélőmódból fakadóan rendkívül meggyőzően tárul fel az olvasó előtt a kisvárosi seriff, Lou Ford lelkivilága. Ami nagyon érdekes, hogy megismerhetjük Lou vívódásait is, hiszen ő maga is tisztában van vele, hogy gyilkos ösztön – vagyis inkább egy komplett gyilkos személyiség - lakozik benne. Meg is próbál küzdeni ellene valahogy, de mire ráébredt, hogy gyilkos hajlama feléledt, már el is vesztette a saját lelkéért folyó csatát.

Lou szakszerűen megállapítja magáról, hogy dementia praecox - paranoiás skizofrénia – a betegsége neve. Egyébként pedig - ahogy sok ember akinek skizofrén tüneteket mutat - ő is kivűlről nézve egy meglehetősen csendes, kifejezetten segítőkész fickó. És egy része valóban ilyen, nem csak megtévesztésből viselkedik így. Ezért is félelmetes énjének másik része, amely érzelmekre képtelen, kivéve a gyilkosság iránti vágyát. De ez a vágy is kényszer, leküzdhetetlen sürgetés, a problémák megoldásának legkézenfekvőbb módja.

Don Winslow könyvének címe egyszerűen tökéletes, nagyon jól visszaadja miről is szól a regény kimondottan és kimondatlanul. A California Fire and Life egy biztosítótársaság neve, amelynél a főhős dolgozik tűzvizsgálóként. De a kaliforniai élet és tűz jelképek is a könyvben. Az élet az amerikai álomé, a végtelen lehetőségeké és egészen konkrétan a kaliforniai szabad életérzésé. A tűz utal a főszereplő munkájára, és ezen keresztül arra a makacs elkötelezettségre, amivel azt megalkuvás nélkül végzi, de jelképezi az orosz mafia üzelmeit is, valamint a kaliforniát időről időre sújtó bozót- és erdőtüzeket. Winslow pedig nagyon jól játszik ezekkel a jelképekkel, a számos fejezet végén olvasható többértelmű utalások révén.