Az ausztrál Ray Lawrence rendezte Lantana nem új film, 2001-ben készült, én öt-hat éve láthattam először, de azóta már többször elővettem, és újra megnéztem, legutóbb pár hónapja.  A film középpontjában (főként) házasságban élő férfiak és nők állnak, akiket olyan kitűnő ausztrál színészek alakítanak, mint Anthony LaPaglia (aki mostanában inkább csak a Nyomtalanul című krimisorozatban láthatunk), vagy Geoffrey Rush (őt utoljára a Király beszédében láttam, ahol a nyelvtanárt alakította). Emellett van a filmnek egy szála, ami egy bűntényt mutat be, ez azonban szoros kapcsolatban van a górcső alá vett szereplőkkel.

A leghangsúlyosabb karakter a zárkózott, kemény és meglehetősen merev Leon  (LaPaglia felülmúlhatatlanul játsza a szerepet), aki nyomozóként dolgozik házasságában nem igazán boldog, a gyerekei már nagyobbak, ő életének derekán jár, de inkább már az öregebbik felén, meg is tapasztalja, hogy már nem olyan, mint fiatal korában, a szokásos napi futás közben szíve néha már szúrással jelzi az idő múlását. Frusztrációit inkább elfojta, így a felgyülemlett düh, csalódottság, harag hirtelen dühkitörésekkel távozik  belőle, ami nem segíti abban, hogy a családi problémáit megoldja. Bár úgy érzi, hogy feleségét szereti, mégis találkozgat Jane-nel az egyedül élő nővel, és maga sem tudja megfogalmazni, hogy miért teszi ezt. Leon a film során egy eltűnés ügyében nyomoz miközben magánéleti problémáival is küzd.

Felesége Sonja ugyancsak érzi, hogy kapcsolatuk, házasságuk már nem olyan, mint régen, pszichológusának, Valerie-nek úgy fogalmazza meg, hogy úgy érzi, megszokásból élik házasságukat.

Valerie egyébként szintén központi figurája a filmnek. Lányát néhány éve meggyilkolták, a gyászt férjével igazából nem tudták feldolgozni, elhidegült a kapcsolata, amit a nő nehezen vesz tudomásul. Munkáját sem tudja megfelelően végezni, egyik páciensével komoly problémái akadnak, és rendszeresen kiesik pszichológusi szerepéből amikor a férfinak egy házasságban élő másik férfival való kapcsolatáról beszélnek. Kiválóan mutatja be a film, ahogy egyre letagadhatatlanabbá  válik a számára, hogy saját életében is ugyanezzel a problémával kell szembesülnie.

A Lantana további szereplői is a házasságukkal és önmagukkal küzdő középkorú emberek. Merre tart a házasságom? Merre tartok én? Ezeket a kérdésekre keresik, vagy kellene, hogy keressék  a választ a szereplők, és a film nagyszerűségét mutatja, hogy ezek a kérdések érdekfeszítőbbek, mint az, hogy mi a Leo által megoldandó  bűntény megoldása. 

Visszafogottan és mégis nagyon hitelesen mutatja meg a film a szereplőknek a válaszok keresése közben elkövetett hibáit is. Többször például képmutatással próbálnak megszabadulni a kellemetlen helyzetektől, (ebben élen jár Leon, de feleségétől sem áll távol) amikor így viselkednek akkor nagyon nyilvánvaló, hogy még nem néztek szembe önmagukkal, nem ismerték el hibáikat. Leo-t végül azért a nyomozás során megejtett találkozások, tapasztalatok segítik abban, hogy tisztába jöjjön érzéseivel.

Bár a középpontban egyértelműen az emberi kapcsolatokat, érzéseket  bemutató és boncolgató jeleneteket vannak, ettől nem lesz unalmas vagy vontatott a film. Már csak azért sem, mert már az első beállításból nyilvánvalóvá válik, hogy történni fog egy tragédia. Az ezzel kapcsolatos nyomozás jelenetei pedig nagyon jól szakítják meg a drámai részeket, és kölcsönöznek egy kissé sötét, baljós alapfeszültséget a filmnek.   A szereplők útjai összefonódnak, ez ugyancsak ad egy érdekes csavart a történetnek. Ezekre az összefonódásokra, és a kapcsolatok szövevényességére utalhat a címadó lantana bokor is, aminek szerteágazó, kusza ágait többször láthatjuk közeli képeken.

A film egyébként meglehetősen lassú tempójú, helyenként melankólikus, máskor sejtelmes hangulatú, ezeket az érzéseket pedig nagyon érzékletesen támasztják alá az egyes  jelenetek közötti meditatív átkötések,  valamint a kamera érzékeny, apró megfigyelései. A történet szerintem akkor éri el csúcspontját, amikor  Leon sírva fakad autójában azután, hogy megtudja a választ arra a kérdésre,  szereti-e még a felesége. A jelenet azért is külünösen megindító, mert nem sokkal azután történik, hogy a férfi egy kocsmai italozás közben nagyképűen azon értetlenkedik alkalmi ivócimborájának, hogy mi vezethet arra egy férfit, hogy sírva fakadjon. 

Összességében a Lantana egy különleges hangulatú, drámába oltott thriller a párkapcsolatokról, amelynek epizódjai, az azok által felvetett kérdések még a film megnézése után is sokáig megmaradnak az emberben.