Merengo

Az Eden Lake megint egy olyan film, amibe véletlenül futottam bele egy éjszakai tévékapcsolgatás közben, hasonlóan a Rescue Dawn-hoz, szerencsére még kellően az elején ahhoz, hogy be tudjak kapcsolódni. (Gratuláció egyébként a magyar névadáshoz, sikerült megint egy tökéletesen semmitmondó címet találni az angol eredeti helyet). Műfaja egészen pontosan hoodie horror, ami a horrorfilmek/thrillerek egyik viszonylag újkeletű, angol származású képviselője. Ezekben a filmekben a gyilkosok, zaklatók - szóval a rosszak - nem szellemek, szörnyek, netán zombik, hanem (kül)városi fiatalok, akik bandákba verődve terrorizálnak - a név utal ezen fiatalok kedvenc viseletére, a kapucnis pulóverre. Eddig hoodie horror-ból csak nagyvárosi, jellemzően lakótelepi környezeteben játszódót láttam (Kidulthood, Harry Brown); érdekes, hogy a műfajnak készült paródiája is, az egyébként kitűnő Attack the Block.

De az Eden Lake-ben nincsen semmi komikus. A film következetesen sötét, nyomasztó hangulatú, amely még a végére sem oldódik fel, sőt, lezárásként kapunk egy végső nagy gyomrost is. Kisvárosi kamaszok egy csoportja beleköt a romantikus kirándulását az angol kisváros melletti erdőben lévő tónál töltő párra. A vegzálás hamar durvára fordul, és a pár rövid idő múlva már ez életéért menekül az őket körülvevő erdőben, miközben a vérszemet kapó kamaszok űzik őket. A menekülés során a pár kegyetlenebbnél kegyetlenebb szituációkban próbál meg túlélni, a küzdelmek azonban felőrlik őket is, emberi méltóságukat is fel kell áldozniuk a túlélés érdekében.

Mint minden jó hasonló műfajú film, az Eden Lake is több, mint rémfilm, nagyon hangsúlyos részt kapnak benne a jelenkor társadalmi viszonyaira való utalások. Itt is könnyen azonosítható, hogy a kiránduló fehér, jól szituált pár jelképezi a középosztályt, az őket megtámadó fiatalok a társadalmi rétegződés alján elhelyezkedő munka- és cél nélküli fiatalokat (az angolban elterjedt nevükön chav-ek, hoodie-k), akik zaklatját, megfélemlítik a középosztályt, sőt egyenesen az elpusztítására törekszenek. A film tulajdonképpen a jóléti társadalom átlagemberének ezen szubkultúrával szembeni félelmét vetíti ki. Érte is kritika emiatt, tudniillik azért, mert démonizálja ezeket a fiatalokat és ezáltal erősíti az irányukban megnyilvánuló előítéleteket. Tény, hogy van igazság ezekben a kritikákban, hiszen valóban vadállatokként ábrázolja a fiatalokat az Eden Lake, azonban az se vitatható, hogy valóban van démoni megnyilvánulása ennek a társadalmi csoportnak, kérdezz csak meg valakit akit zaklattak - neadjisten fizikailag is bántalmaztak - már agresszív, bandában támadó suhancok. 

Szerencsére azonban nem marad meg azon a szinten a film, hogy megmutatja, milyen szörnyűségekre képesek a suhancok, az utolsó jelenetek egyértelművé teszik, hogy a fiatalok nem egyedül felelősek azért, hogy emberi mivoltukból kivetkőztek. Így pedig már igazolható a film hozzáállása, hiszen egyértelműnek tűnik, hogy az alkotók célja nem a hisztériakeltés volt.

A film bizonyos szempontból tehát egyáltalán nem hordoz egetrengetően eredeti, vagy bonyolult üzenetet, viszont nagyon hatásosan adja elő mondanivalóját. Hatásos a pár hajtóvadászatát bemutató része, amely miatt horrornak (esetleg thrillernek) minősíthető a film, és ütős a zárás is, amelytől az Eden Lake több lesz, mint egy üldözős-kaszabolós film. Egy jól érthető társadalomkritikai véleménnyel rendelkező film ez, sötét, sokszor extra kegyetlen, de az érintett társadalmi problémák súlyosságát pontosan ezért hatásosan adja át, ráadásul végső üzenete is pesszimista: a zűrös fiatalokénál csak szüleik élete, hozzáállása lehangolóbb.