Merengo

A Rescue Dawn-t a múlt héten láttam a tv2-n, teljesen véletlenül botlottam bele, miközben váltogattam a csatornákat. Végignéztem, pedig idejét sem tudom, hogy kereskedelmi tévében mikor néztem utoljára filmet. Ezúttal azonban sem a reklámok, sem a szinkron nem tudott megakadályozni a film élvezetében. Egyébként nem vagyok oda a háborús/vietnámi háborús filmekért, az igazán ismertek közül maradandó számomra egyedül talán a Szakasz volt.

A film rendezője az a Werner Herzog, akit a német új hullám egyik legkiemelkedőbb alkotójának tartanak, elsősorban a hetvenes években készített filmjei miatt (Aguirre, Isten haragja, Fitzcarraldo, Woyczeck). Herzog mindig is szerette a nehéz témákat, a megszállott főszereplőket, ebből a szempontból a Rescue Dawn sem lóg ki filmjei közül.

A történet központi szereplője Dieter Dengler, a német származású amerikai pilóta. Dieter gépét egy rutin akció során Laosz felett lelövik, ezzel pedig elkezdődik a férfi kálváriája, amely során próbál kijutni az országból.

Ami megfogott a Rescue Dawn-ban az az összetettsége, érzékenysége és hitelessége volt. Az összetettsége abban mutatkozott meg, hogy az emberi szenvedés mellett megjelent benne a humor is, és az amerikai mellett érzékeltette a háború laoszi oldalát is. A több, mint két órás film szép alaposan épül fel, megfelelő időt szán a rendező az egyes fázisokra. Mivel semmit nem tudtam a filmről amikor elkezdtem nézni, ezért nem is voltam benne biztos, hogy mire fog kifutni a történet, amikor a bevetés előtti képsorokat követően Dieter a dzsungelben köt ki. A pilóta természetéből adódó talpraesettséggel menekül a laoszi katonák elöl, amit olyan izgalmasan és érzékletesen mutat be a film, hogy a jóval több ez az epizód (is), mint a fő eseményeket felvezető részlet. Ezért - bár a cselekmény jó része a férfi fogságáról és szökéséről szól - nem csak egy egyszerű prison break sztori a Rescue Dawn.

A film összetettséghez sokat ad hozzá a humora is, ami a szituációból adódóan abszurd, fogcsikorgatós humor. Emlékezetes jelent amikor Dieter a kínzások után, amikor egy láb-kalodába zárják, felháborodva kérdezi: Mi franc ez? A középkorban vagyunk, vagy mi? A film nagyon jól eltalált ritmussal váltakoztatja, olvasztja össze a tragikus és komikus részeket.

A Rescue Dawn rendkívül érzékeny film is: kiválóan sejteti, hogy milyen lehet a háború a laosziak oldaláról, a falvakból nézve. A foglyok, elsősorban persze Dieter lelkivilágát, megpróbáltatásait aprólékosan és érzékletesen mutatja be  Herzog, olyan jelenetekkel, amelyeket nehezen feled az ember.

Szépítés nélkül, magától értődően mutatja be a film a szituáció kegyetlenségét. Amikor Dieter társát lemészárolják, a férfi első dolga, hogy gondolkodás nélkül leveszi a cipőként funkcionáló gumitalpat a halott társa lábáról, és csak utána menekül el a helyszínről. Emlékezetesek a pilóta hallucinációit bemutató jelenetek is.

A film hitelességét nagy részben az elképesztően jó színészi alakítások alapozzák meg, elsősorban Christian Bale-é, és két fogolytársáé (őket Jeremy Davies (fenti képen jobbra) és Steve Zahn (lenti képen balra) alakítja, akiket már sok filmben láthattunk, de annyira nem ismertek, hogy nevük alapján egyből beugrana, hogy kik ők). A színészek fizikai teljesítmény is lenyűgöző, gyakorlatilag csontsoványra fogyva játszanak. Emellett az operatőri munka is zseniális, a képek visszaadják a dzsungel gyönyörűségét és kegyetlenségét is.  

A végeredmény pedig egy nagyon érzékeny, hiteles és nem utolsó sorban izgalmas filmeposz.