A Super 8 című sci-fi film készítésénél igazi hollywoodi nagyágyúk bábáskodtak. A film rendezője a sokoldalú J. J. Abrams, aki elsősorban talán sorozatairól a legismertebb, hiszen ő a készítője többek között a Lost, az Alias vagy a Fringe című sorozatoknak. Emellett producerként is számos film stáblistáján olvashatjuk a nevét, rendezőként pedig olyan hollywoodi szuperprodukciókat jegyez, mint a Mission Impossible III, és a 2009-es Star Trek. Abrams mellett társproducerként meg kell még említeni Steven Spielberget is, az ő hatása ugyanis nagyon erősen érződik a filmben. A Super 8 ugyanis legjobb pillanataiban a hetvenes-nyolcvanas évek fiataloknak szóló sci-fijeit idézi, amelyek között pontosan a Spielberg rendezte ET, a földönkívüli volt az etalon.
A filmnek két fő szála van, az első egy sci- fi történet, ami során a hetvenes évek végén, egy amerikai kisvárosban egy földönkívüli látogatás körülményeit, okait igyekeznek feltárni a film gyerek szereplői, a másik két család két generációjának története, gyerekkori szerelemmel, a múltban történt tragédiákkal. Mindemellett a gyerekek egy filmet is forgatnak, amelyet egy amatőr filmfesztiválra szeretnének benevezni.
A Super 8-nak különösen az első fele erős, amikor láthatjuk filmkészítés közben a srácokat, megismerjük egy kicsit a hátterüket, egymással való kapcsolatukat. Bepillanthatunk a gyerekszereplők nyári szünetének mindennapjaiba, ami során sikerült a gyerekek szemszögéből bemutatni a környezetüket, és érzékeltetni, hogy ezek a kis emberek milyen mikrokozmoszban élnek. Mindezeket tényleg nagyon eltaláltan mutatja be a film, ilyenkor érződik igazán a régi szép idők ifjúsági filmjeinek a hangulata. Ugyanakkor megfelelően árnyaltan mutatja be a film Joe és Alice kibontakozó érzelmeit, a családi viszonyaikat, ezen belül is elsősorban a saját gyászuk és dühük búrájában élő apákat. A földönkívüli fenyegetéssel a film ezen szakaszában csak sejtetések kapcsán találkozunk, ami jót tesz a feszültségkeltésnek.
Később a Super 8 egyre akcióorientáltabb lesz, sokat elmond talán napjainkról is, hogy ez a modernkori ET azért jóval erőszakosabb, mint a nagy előd. Előkerülnek az elengedhetetlen hollywoodi klisék, aztán a csöpögősen érzelgős jelenetek is, a vége felé le is ül rendesen a film egy jó 15 percre.
Nem lehet kihagyni annak a megemlítését viszont, hogy mennyire nagyszerűek a gyerekszínészek, elsősorban az Alice-t alakító Elle Fanning, és a rendező srácot játszó Riley Griffiths. Az alábbi jelenet azt hiszem jól illusztrálja Elle Fanning képességeit (angolul nem tudóknak: Alice-nak zombit kell alakítania, amire Joe próbálja rávezetni)
A film második felére jellemző speciális effektes durrogtatás, és érzelgős jelenetek dacáral összességében mégis jó érzésekkel gondolok vissza a filmre, aminek nagy szerepe van annak is, hogy a stáblista közben megnézhetjük a gyerekek által készített rövid filmet is, ami egyszerűen zseniális, illetve nagyon érdekes az is, hogy láthatjuk ahogy a film közbeni forgatási jelenetek beépülnek be a kisfilmbe.
Utolsó kommentek