Jim Thompson regénye a címéhez hűen valóban egy gyilkos – sőt, sorozatgyilkos – vallomása egyes szám első személyben tálalva. Akárcsak a Hell of a Woman-ben, ismét egy nagyon hiteles lélekrajzot kapunk az írótól, és az elbeszélőmódból fakadóan rendkívül meggyőzően tárul fel az olvasó előtt a kisvárosi seriff, Lou Ford lelkivilága. Ami nagyon érdekes, hogy megismerhetjük Lou vívódásait is, hiszen ő maga is tisztában van vele, hogy gyilkos ösztön – vagyis inkább egy komplett gyilkos személyiség - lakozik benne. Meg is próbál küzdeni ellene valahogy, de mire ráébredt, hogy gyilkos hajlama feléledt, már el is vesztette a saját lelkéért folyó csatát.
Lou szakszerűen megállapítja magáról, hogy dementia praecox - paranoiás skizofrénia – a betegsége neve. Egyébként pedig - ahogy sok ember akinek skizofrén tüneteket mutat - ő is kivűlről nézve egy meglehetősen csendes, kifejezetten segítőkész fickó. És egy része valóban ilyen, nem csak megtévesztésből viselkedik így. Ezért is félelmetes énjének másik része, amely érzelmekre képtelen, kivéve a gyilkosság iránti vágyát. De ez a vágy is kényszer, leküzdhetetlen sürgetés, a problémák megoldásának legkézenfekvőbb módja.
A fentiek mellett nagyon jó a könyv bűnügyi szála is, amit természetesen ugyancsak Lou szemszögéből látunk. A regény fordított látásmódból adódóan pedig még érdekfeszítőbb az ellene folyó nyomozás. A seriff agyafúrt és kegyetlen tervébe egyre több hiba csúszik, ezek megoldására újabb gyilkosságokat tervel ki, egy idő után azonban már nem nagyon tudja kézben tartani az eseményeket és az épelméjűség látszatát.
A Killer Inside Me mindent összevetve szokatlan perspektívájú, izgalmas krimi és elgondolkodtató személyiségrajz – pontosabban személyiségromlás-rajz - kiváló ötvözete. Egyúttal pedig a gyilkos antihős szemszögéből írt krimik egyik legkiválóbb képviselője is.
Egyébként feltűnő a hasonlóság Lou Ford és a Dexter című filmsorozat gyilkosa között, nem lennék meglepve, ha ez utóbbi figuráját valamennyire Thompson hőse ihlette volna.
Utolsó kommentek