Merengo

Jo Walton-ra és könyvére úgy akadtam rá, hogy a Nebula-díj nyerteseit böngésztem. A Nebula - a Hugo-díj mellett - a legnevesebb irodalmi elismerés a science fiction/fantasy világában, mostanában pedig újra kedvet kaptam, hogy valami ilyesmit olvassak. Igazából középiskolásan, vagy még fiatalabban olvastam sok SF/fantasy-t, és a rangos díj elnyerőinek névsorát nézegetve elégedetten nyugtáztam, hogy nagyon sokakat ismerek közülük (Frank Herbertet, akinek a Dűnéje az első Nebula díjazott volt, Philip K. Dick, Ursula K. LeGuin, Vonnegut, Asimov, Arthur C. Clarke). Ennél is érdekesebb felfedezés volt viszont az, hogy jó pár olyan írónak a nevével is találkoztam, akiről nem is tudtam, hogy jegyzett alkotó - köszönhetően részben a korabeli kiadások rendkívül igénytelen megjelenésének. Ilyen régi ismerős volt Robert Silverberg vagy Poul Anderson. Az ilyesfajta visszaemlékezésekhez Jo Walton könyve egyébként tökéletesen passzol, hiszen tulajdonképpen ez egy könyv a könyvekről. A főhős fiatal kora ellenére zavarba ejtően tájékozott és olvasott, naplójában is sokat foglalkozik az olvasmányaival, elemzi, értékeli őket, így számos ismerős könyvvel, íróval is találkozhatunk. Már csak ezért is  kötelező olvasmány SF/fantasy rajongóknak az Among Others. 

A könyv főhőse Mori, a 15 éves welszi lány, aki egy tragédiában elvesztette ikertestvérét, és mozgássérültté vált. A lány gonosz anyja elől menekülve kerül a számára ismeretlen apjához, aki egy angol bentlakásos iskolába küldi. Mori számára a könyvek (főleg science fiction és fantasy) jelentik a menedéket az új környezetben. A regény naplóbejegyzésekből áll, ezekből ismerjük meg lassanként, hogy mi is történt a lánnyal a múltban, illetve, hogyan éli az életét a jelenben. 

A regény legfőbb erőssége az, ahogy a mágiát, a varázslatot ábrázolja és beépíti a 70-es évek Angliájába. Walton  nem operál teátrális, hókusz-pókuszokkal. Ehelyett a regényben a varázslat  a mindennapok része - bár csak kevesen ismerik fel, és még kevesebben tudják használni -, tulajdonképpen egy mindenütt jelenlévő energia, amit egyesek alakítani tudnak jobban vagy rosszabbul, tudatosan vagy ösztönösen. Mori maga sem biztos soha benne teljesen, hogy használ-e a mágia amit alkalmaz, vagy a dolgok amúgy is megtörténtek volna. Elmesél egy történetet például, amikor ikertestvérével varázslat segítségével el akartak pusztítani egy gyárat, de amikor szárított virágaikat beledobták a gyárhoz tartozó tóba, nem történt semmi, nem támadtak fel a fák, hogy elpusztítsák a létesítményt, és nem omlottak le a falai sem. Csak éppen másnap a helyi újság lehozta a hírt, hogy a gyárat bezárásra ítélték. 

Mori akaratgyenge, iszákos apját is mágiával kötik magukhoz a nővérei a férfi által használt eszközökön (pohár, kanál) keresztül. Persze az emberek legtöbbje csak annyit lát, hogy három idős hölgy és felnőtt testvérük szoros kapcsolatban élnek, a férfit testvérei támogatják, tartják el. Meg is jegyzi Mori kissé csalódottan, hogy bárcsak drámaibb lenne a mágia. Így igazából a varázslat és a pszichikai folyamatok, az emberek, családtagok interakciói, lelki játszmái között elmosódik a határvonal, ettől is olyan izgalmas és átélhető a regény fantasy volta. Walton azt írja egy interjúban, hogy olyan mágiarendszert akart alkotni, ami észérvekkel megcáfolhatatlan, és akár létezhetne is a való világban, és ez érzésem szerint sikerült is neki. 

Jórészt tehát ilyen és hasonló formákban jelenik meg a varázslat a könyvben, emellett kevés jel utal arra (pl. a tündérek létezése), hogy SF/fantasy regényt olvasunk. Engem egyértelműen ez a nagyon jól átgondolt, érzékenyen és (el)hihetően kidolgozott, nagyszerűen kiegyensúlyozott rendszer fogott meg, sokszor kaptam azon magam, hogy ezen a világon gondolkodtam, vajon egyes dolgok hogyan lennének magyarázhatóak Walton világában. A főhős ugyancsak sokszor elmélkedik a varázslathoz kapcsolódó kérdéseken, hogy például hogyan lehetséges az, hogy akkor érkezik meg az általa várt busz, amikor ő akarja.

A regény egyébként a SF/fantasy műfaját nem igazán kedvelőknek is érdekes lehet, éppen azért, mert nagyon  hitelesen, pontosan mutatja be a Morit és környezetét, a 15 éves lány megpróbáltatásait, dilemmáit. A könyv alapvető témája egyébként a kamasz lány lelki traumáinak feldolgozása, a beilleszkedéshez és kivülálláshoz kapcsolódó problémák boncolgatása. A lány legérdekfeszítőbb lelki vívódása ahhoz kapcsolódik, hogy vajon életének kedvező fordulatai az általa alkalmazott varázslat miatt következtek be, vagy a személyiségéből, viselkedéséből, a sors akaratából egyébként is megtörténtek volna. 

Az Among Others tehát egy igazi modern (talán már posztmodern) science fiction/fantasy regény, ami sokszor reflektál a műfaj olyan alapvető kérdéseire, mint például a varázslat természete, kapcsolata a köznapi jelenségekkel. Emellett nagyszerű illusztrációja annak, ahogy egy idegen fiatal próbál beilleszkedni új iskolai és családi környezetébe, ahogy új érzelmekre, helyzetekre reagál. Mindez egy nagyon jól átgondolt (mágia)rendszerbe van ágyazva, ráadásként pedig még egy halom érdekes regényről is elmélkedhetünk a főhőssel. Nemhiába, a Nebula-díjat tényleg csak a legjobbak kapják meg.