Merengo

Ha Peter Temple neve nem cseng ismerősen, a probléma nem az olvasóval van. Az ausztrál író a nemzetközi (krimi)irodalomban sem mondható közismertnek, még az USA-ban, vagy Angliában is csak szinte érdeklődő krimirajongókból áll olvasótábora. Annak ellenére van ez így, hogy a róla szóló kritikák és cikkek szinte kivétel nélkül csak szuperlatívuszokban nyilatkoznak róla. Ausztráliában azonban már teljesen más a helyzet. Az egyébként Dél-Afrikában született Temple szinte minden lehetséges díjat megnyert, a krimi műfaj legjobbjait díjazó Ned Kelly Award-ot például ötször is. (Ennek az eredménye aztán az lett, hogy az író lemondott a díjért való további versengésről) Azonban tehetsége nem csak a krimi irdodalomban ismert és elismert, a Truth című kötete elnyerte a legrangosabb ausztrál irodalmi díjat, a Miles Franklin Literary Award-ot. Ezzel pedig a Truth lett az első krimi a Miles Franklin történetében, amely megszerezte ezt az elismerést.

Temple finoman szólva sem egy karót nyelt, sznob figura, a fenti neves irodalmi díj átadásán elhangzott beszédében, bár meghatottságának is hangot adott, egyáltalán nem akart a nagy ausztrál író személyében tetszelegni. Így attól sem riadt vissza, hogy a beszédébe anekdotázás közben becsempésszen egy kis vulgaritást, és fű fogyasztásra való utalást is:

„Egy 65 éves bőrszerkós motoros csávó közeledett felém, három könyvemet szorongatva, amik úgy néztek ki, mintha egy kutya rágta volna szét őket, fenyegetően odalépett hozzám és azt mondta: nem is annyira kurva szarok ezek. A barátnője pedig rám nézett és azt mondta, hogy szereti őket olvasni betépve. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy valószínűleg jól csinálom a dolgom."

Temple 1996-os első, majd három további regényének (Bad Debts, Black Tide, Dead Point, és White Dog) főszereplője Jack Irish, a különc ügyvéd, a lóversenyek megszállotja. A Jack Irish regények mellett Temple írt még három thrillert is, a vidéki Ausztráliában játszódó An Iron Rose-t (1998), az egy emberrablásról szóló Shooting Star-t (1999), és az In the Evil Day-t, aminek a középpontjában egy nemzetközi politikai összeesküvés áll. Ezek a könyvek mind kitűnő olvasmányok, az izgalmas, fordulatos cselekmények mellett az író jellemrajzai és helyszínei (elsősorban Melbourne, illetve a vidéki Ausztrália) miatt is megállják a helyüket a műfaj legjobbjai között.

Az író kétségkívül két legelismertebb könyve a Broken Shore (2005), és a Truth (2009). Mindkét regényre igaz, hogy bár a cselekmények bűntényhez, vagy méginkább bűntényekhez kötődnek, a krimi műfajában ritka módon árnyalt a szereplők lélekrajza és a társadalmi környezet bemutatása. A nyelv mestere is Temple, ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az ausztrál környezetet, illetve hangulatot rendkívül hitelesen és élvezetesen adja vissza, hanem a jellegzetesen ausztrál akcentussal megszólaló párbeszédekben is. Mindezen jellegzetességek eredményeképpen a Broken Shore és a Truth két olyan regény, amely bármilyen irodalmi összehasonlításban megállja a helyét, mert egyedülállóan használják fel a krimi eszközeit, miközben a szereplők személyisége, sorsa és környezete sokkal fontosabb marad, mint maguk a bűntények megoldása.

A következő könyves bejegyzésekben írok is majd mindkét utóbbi regényről, sőt a Truth (ami szerintem egyértelműen a legjobb műve az írónak) első fejezetét le is fordítottam magamnak – ezt is kirakom nemsokára.

Peter Temple könyvei:

Bad Debts (1996)
An Iron Rose (1998)
Shooting Star (1999)
Black Tide (1999)
Dead Point (2000)
In the Evil Day (2002) (Az USA-ban: Identity Theory)
White Dog (2003)
The Broken Shore (2005)
Truth (2009)