Miután szépen meghatároztam, hogy miről is szól ez a blog, elsőként mégsem könyvről, zenéről, vagy filmről írok, hanem egy íróról. Ennyit a következetességről. Mentségemre szolgál, hogy íróként csak van köze emberünknek a könyvekhez - egyébként meg a filmekhez is, meglátjátok, csak olvassatok tovább.Lehane munkásságának rövid bemutatását több okból választottam első posztnak. Egyrészt neki köszönhetem, hogy pár éve visszatértem a krimi műfajához és az angol nyelven való olvasáshoz is. Gyerek-, és fiatalkoromban rengeteg krimit olvastam szinte válogatás nélkül, egy kicsit elegem is lett belőlük, főleg azért mert egyrészt túl sok egysíkú, lapos (bár azért a legtöbb esetben izgalmas) könyvet olvastam el odáig, másrészt pedig mert – egy jó adag sznobizmusból kifolyólag is – fokozatosan áttértem az ún. szépirodalomra.
Aztán nyelvtanulás céljából elolvastam az A Drink Before the War-t, és (újra) rájöttem, hogy nem kell választani szépirodalom és krimi között, létezik minden tekintetben magas színvonalon megírt, hiteles és árnyalt bűnügyi regény. Ahol a szereplők nem kétdimenziós akcióhősök, vagy rejtvényfejtők, hanem hús-vér emberek, hihető és átélhető személyiséggel, vagy éppen problémákkal. Többek között ilyen regényekről szeretnék majd a blogon is írni, beszélgetni.
Aztán az első Lehane regényt követte a többi, szintén angolul – nem is volt akkor még magyar kiadás – majd más krimik (pl. James Ellroytól, Jim Thompsontól, James Lee Burke-től, Peter Temple-től), meg nem-krimik és már meg is fertőződtem az angol eredetiben olvasás kórjával.
Na, Ennyit a személyes visszatekintésről, térjünk vissza Dennis Lehane-hez.
Az író, akit sokszor emlegetnek úgy, mint az egyik legjobb kortárs amerikai krimiírót Boston Dorchester negyedében látta meg a napvilágot, nem is hagyta el a várost azóta sem. Le sem tagadhatná mondjuk, hiszen majd’ minden munkája – legyen az könyvekhez, vagy filmekhez köthető – szorosan kapcsolódik a városhoz. Életművének meghatározó részét alkotó Kenzie-Gennaro sorozat szinte minden része itt játszódik (kivéve a Sacred-et, ami jelentős részben Miamiban, de ide meg egyetemre járt), ahogy a Mystic River is. Boston kiemelt helyet kap ezekben a könyvekben, élvezetes és plasztikus képet kapunk a város múltjáról és jelenéről, az egyes városrészekről, az itt élő emberekről.
Ahogy fentebb is említettem Lehane ezer szállal kötődik a film világához is. És ezek bizony nem noname, csak hardcore rajongók által ismert munkák, hanem magasan jegyzett filmek, olyan rendezőkkel, mint Clint Eastwood vagy Martin Scorsese. De lássuk egy kicsit részletesebben is:
Lehane részt vett az egyik legjobb televíziós sorozatnak tartott (a véleményt abszolút osztom én is) The Wire írói munkálataiban. Három epizódot írt a harmadik, negyedik és ötödik évadban. A negyedik sorozatért nyert az írói gárda, így Lehane is, két rangos díjat is, a Writers Guild of America Awardot, és az Edgar Awardot. Sőt, Lehane maga is szerepelt a sorozatban (kb. fél perc erejéig), a harmadik évad során.
A Mystic Riverből Clint Eastwood rendezett filmet 2003-ban, Sean Penn-nel, Tim Robbinsszal és Kevin Baconnel a főszerepekben. Azt hiszem ez a legsikeresebb mozi mind közül, hiszen két Oscart is nyert. Amikor elsőre néztem a filmet, nagyon tetszett, aztán elolvastam a könyvet (jó pár évvel később) és újra megnéztem, de ekkor már egy kissé laposnak, elnagyoltnak tűntek a karakterek, a történetvezetés. Mondjuk ez a legtöbb esetben így szokott történni, amikor egy könyvet és egy filmet hasonlítok össze. Ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy egy nagyon jó film ez – hát igen, az öreg Clint azért piszok jó filmeket csinál a 2000-es évektől (is).
Kitűnő film készült a Kenzie-Gennaro sorozat egyik legjobb (és legellentmondásosabb) részéből, a Gone Baby Gone-ból is 2007-ben (magyar címe: Hideg nyomon) Ben Affleck rendezésében, kitűnő szereplőkkel (főleg Casey Affleck és Morgan Freeman) és hangulatos bostoni helyszínekkel. Ennek a filmnek az esetében nem volt hiányérzetem a könyvvel való összehasonlításnál, talán ezért is ez a személyes kedvencem a Lehane-hez kapcsolható filmek közül. Azt hiszem majd egy külön posztot is szentelek majd neki valamikor.
Martin Scorsese pedig a Shutter Island-et vitte filmre (magyar cím: Viharsziget), nem is rosszul, egy korrekt thrillert csinált Leonardo DiCaprio főszereplésével. Nyilván nem a rendező pályájának csúcsa, bár az elmúlt tíz év munkái között (New York bandái, Tégla, Aviátor) abszolút megállja a helyét.
A Wikipédia szerint pedig saját maga írt és rendezett is egy filmet Neighborhoods címmel a 1990-es évek közepén, de több információt nem is igen találtam a filmről, az imdb.com sem ismeri. Ja, és ezen kívül megjelent a Castle című sorozatban is egyszer Lehane.
Visszatérve az író könyveire: Lehane ezidáig tízet írt (a Boston Noirt nem számolom, mert azt csak szerkesztette, ill. egy novellája jelent meg benne), ezek fele a Kenzie-Gennaro sorozatba tartoznak. Lentebb összeszedtem a címeket, vastaggal jelöltem a sorozatba tartozókat. (Zárójelben a magyar címek, és a megjelenési évek; az összes könyvet az Agave adta ki.)
- A Drink Before the War (1994) (Egy pohárral a háború előtt, 2007)
- Darkness, Take My Hand (1996) (Sötétség, fogd meg a kezem, 2008)
- Sacred (1997) (Megszentelt életek, 2010)
- Gone, Baby, Gone (1998) (Hideg nyomon, 2011)
- Prayers for Rain (1999)
- Mystic River (2001) (Titokzatos folyó, 2004)
- Shutter Island (2003)(Viharsziget, 2010)
- Coronado: Stories (2006)
- The Given Day (2008)
- Boston Noir (2009) – szerk.
- Moonlight Mile (2010)
Egy időben – ahogy írtam is - eléggé ráfeküdtem Lehane-re, a Given Day-en kívül el is olvastam az összes könyvét. A következő napokban-hetekben be is szeretnék majd számolni róluk. Azt hiszem elsőként a Kenzie-Gennaro regényekről, aztán majd szép lassan a többiről is.
Terveim szerint a közeljövőben írok majd a Lehane regényekről, elsőként az A Drink Before the War-ról.
Utolsó kommentek