Merengo

McCarthy azóta kedvenc írom, amióta a Nem vénnek való vidék megnézése után elolvastam a könyvet (No Country for Old Men) is. Nagyon tetszik a stílusa, és a regényeinek a rezignáltan sötét hangulata is megfogott (kivéve a Blood Meridian-t, amiben nekem már túl sok volt a sötétség, a The Road-ot még nem olvastam, de a kritikák alapján az sem egy gyerekmese). Az All the Pretty Horses az író határvidék trilógiájának (Border Trilogy) első regénye, ez a könyv hozta meg McCarthy-nak a széleskörű elismertséget, ami tulajdonképpen töretlenül tart máig is. Utolsó művei (No Country for Old Men, The Road) különösen népszerűek lettek, köszönhetően a sikeres filmfeldolgozásoknak is.

Az All the Pretty Horses-nak viszonylag egyszerű az alaptörténete - a főhős elindul világot látni, az út során találkozik a szerelemmel, egy gazdag lány képében, és e szerelem következményeképpen életre szóló döntéseket kell hoznia. Szóval egy tipikus felnőtté válás (coming of age) sztori ez, azonban Mccarthy képes úgy tálalni, hogy nem lesz unalmas a történetet.

McCarthy írói stílusára jellemző, hogy központozást nem nagyon használ. A mondatokat elválasztó pontokon kívül nem alkalmaz írásjeleket, a mondatokat nem tagolja vesszőkkel, és a párbeszédeket is csak úgy jelöli, hogy azokat új sorba helyezi. Ettől egyrészt a regény egy masszív szövegfolyammá válik, ahol a gondolatok, párbeszédek és leírások összefolynak, másrészt lesz egy sajátságosan monoton, visszafogott, sötét hangulata a műnek. Ez a hangulat pedig legtöbbször nagyon jól passzol az író sötét árnyalatú történeteihez, és így a forma és a tartalom ritkán tapasztalt összhangba kerül.

Az olvasást azonban nem könnyíti meg ez a formai megoldás, mint ahogy az sem, hogy sokszor a szereplőkre egyszerűen csak személyes névmással utal, így néha többször is neki kell futni egy-egy mondatnak, hogy kitaláljuk a he szó kire vonatkozik. Ugyancsak nehezíti a megértést az, hogy a spanyol nyelvű mondatokat sem fordítja az író angolra, és miután a regény nagy része Mexikóban játszódik, ezért elég sok ilyen rész van. Ez a megoldás azonban megintcsak elég jól illeszkedik az író stílusához, ettől is lesz annyire realisztikus és földhözragadt hangulatú a könyv.

Ezek a formai megoldások általában tehát működnek, valóban hozzáadnak a könyv értékéhez, tartalmához, és tulajdonképpen folyamatosan  egy kis intellektuális játékra késztetik az olvasót azzal, hogy néha többször is vissza kell térni egy mondathoz, vagy neadjisten meg utána kell nézni egy-egy spanyol kifejezésnek. Azonban néha-néha csak volt olyan érzésem, hogy kicsit fárasztó ez a játék, modernista bravúroskodás.

A regény helyszíne  Texas és Mexikó határvidéke, nagyobb része az utóbbi  országban játszódik. Hasonló ez a környezet ahhoz amit Vadnyugatként ismerünk a filmekből, könyvekből, attól függetlenül, hogy az amerikai Dél és Nyugat földrajzilag nincs közel egymáshoz, Azonban itt is a marhatenyésztés a központi tevékenység, és ehhez kapcsolódóan természetesen a legfőbb segítőnek, a lónak is nagy szerepe és elismertsége van. A hagyományos értékek pedig Texasban is az egyenesség, becsületesség,  keménység és következetesség. A főhős, John Grady Cole is ebből a miliőből származik, életének nagy részét a lovak foglalják le, és fiatal kora ellenére is erősen benne élnek a fenti tulajdonságok. Azonban McCarthy nem egy idealizált vidéki Amerikát mutat be nekünk. Időben is a hőskorszak után járunk, az 1940-es évek végén, amikor a motorizáció, iparosodás jelentős változásokat hoznak, a lovakat kezdik kiszorítani az autók, a marhatenyésztés lassan ósdi elfoglaltsággá válik, szemben például az iskolai tanulással, ami egyre inkább a sikeres jövő zálogává válik. És ezzel együtt a fentebb említett hagyományos értékek is megkérdőjeleződnek. Mondhatnánk azt is, hogy az új kor erkölcsileg silányabb, mint a hagyományos, ha nem maga McCarthy rombolta volna porig a hősies, a Jó és a Rossz harca által meghatározott Vadnyugatról élő sztereotípiákat a Blood Meridian (Véres Délkörök) című könyvében. Szerencsére tehát ennél jóval árnyaltabb az író világfelfogása, az azonban mindenesetre érezhető a könyvben, hogy John a kalandkeresésen túl azért is megy Mexikóba társával, Rawlins-szal, mert érzi, hogy a lovak ideje kezd lejárni Amerikában.

A regény központi témája azt járja körül, hogy a 17 éves John Grady hogyan birkózik meg a világ (mondhatnánk úgy is, hogy a felnőtt világ) kihívásaival, milyen döntéseket hoz amikor ezek problémákat okoznak számára. A kihívások közül természetesen az egyik legerősebb a szerelem okozta nehézségek.

John nem hajlandó engedni a gyermekkorában megismert, fentebb is említett értékeiből, megszállottan ragaszkodik  hozzájuk, semmilyen nehézség nem tántoríthatja el, akár az életét is felteszi arra, hogy az egyenesség, becsületesség, keménység és következetesség által meghatározott utat járja.  Emiatt olyan nehézségekkel találja szembe magát, amelyek az életét, lelki egyensúlyát veszélyeztetik, és olyan döntéseket kell hoznia, amik a sorsát alapvetően befolyásolják. Mindezek mellett az All the Pretty Horses McCarthy-nak mégis az egyik legreménytelibb műve. Bár John-nak 17 éves korára szerelmi csalódással, egy másik élet elvételével is szembe kell néznie, és a regény végére a teljes kiégés határára jut, a könyv mégsem zárul totálisan negatívan. A záró képsorok ugyanis azt sugallják, hogy a főhős mégis fel tudja dolgozni a történteket egyfajta sztoikus nyugalommal, az élet természetének elfogadásával.